A történetírás szervesen összekapcsolódott az emberiség fejlődésével, együtt növekedett, bővült, ugyanúgy változásokon esett át, voltak válságai, hullámvölgyekbe szállt alá, és hullámhegyekre tetején egyensúlyozott. Az első dolog maga a történetírás fogalmát meghatározni. mert mi is tulajdonképpen? Nem más, mint a gondolatok és szavak jelekkel egy hordozóra vetett összessége, amit magunknak, az utókornak vagy a korunknak próbálunk nyújtani. Most, hogy megvan a lényege és célja, vizsgáljuk meg az eszközeit. Míg egyes tudományágak, rohamos fejlődéssel haladtak, és egyre újabb, majd ismét újabb eszközökkel dolgoztak, a történetírás eszközei nagyon sokáig megmaradtak ugyanabban a kategóriában. A manualitása miatt mindig kevesen űzték professzionális módon, de ha ők nem lettek volna, az ember ma talán nem tartana ott, ahol. Mert a történetírás szolgai munka volt mindig is. Leírni a lehető leghűebben a megtörtént eseményeket könnyűnek hangzik, de olyan zűrzavaros időszakokban mindig voltak befolyásoló tényezők. Ilyenek lehettek a vallások, a királyok, akik saját dicsőségüket kívánták hallani, a háborúk. Ennyi befolyásoló, és főleg komoly tényező mellett csoda, hogy a legtöbb történetíró mártírként végezte? Aki ezt a rögös utat választotta, mindig tisztában volt a kockázatokkal és a lehetséges következményekkel.
 Maga a történetírás sokáig azonos volt a történelem deformálódott másolásával. Mindegy, hogy egy egyiptomi papirusztekercset, egy babiloni kőtáblát, vagy egy mai történelemkönyvet nézünk, a lényeges dolgok nem változtak meg a történelem leírásán belül. Talán kevesebb sallangot tartalmaznak a mai könyvek, lehet, hogy nem is ferdítik el annyira az igazságot, mint a régiek, de a legfontosabb elemek változatlanul megmaradtak az évszázadok pora alatt. Nincs új a Nap alatt.
 Manapság már a történetírás teljesen új fokozatát láthatjuk. Egy idő után ugyanis kialakult a nem tudományos munkákat tartalmazó írások új műfaja is. Az egyik nagy munka például maga a Biblia, ami a maga beteges módján egy történetgyűjtemény. Ezután szépen lassan a tudomány és az irodalom elkülönült egymástól, míg az egyik egyre szakszerűbb írásképet használt fel a maga céljaira, addig a másik pontosan a sallangoktól nyüzsgő, az élvezetet szolgáló műfajjá nőtte ki magát. Ebből aztán kibontakozott a költészet, és minden, amit ma egy iskolás irodalomként tanulhat a tudás házában. Egy történet megírása nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha teljes fikcióként állunk hozzá.
Folyt. köv.: A történetírás anatómiája

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.