Mint már említettem, a rendszerváltás után a katonai junta helyett egy jóval toleránsabb rezsim jelent meg a kormányzat palettáján. Azonban a kizsákmányoló és elnyomó rendszer néhány magas rangú és paranoiás tagja megmaradt vezető pozíciójában. Ennél fogva minden egyes vallást, ami Geplast durva földjében megmaradt, bizonyos ellenérzéssel kezelték. Akkor egy non-religionális, de nagy néptömegeket megmozdító félig-meddig anarchista és reformer mozgalommal szemben mit várhat a jóhiszemű ember?! Hálát vagy esetleg szép szavakat? Nem! Mert mást, amit lenyelni nem lehet, de ha mégis sikerül, akkor az embert már konformistának és talpnyalónak bélyegzi meg a kitaszító társadalom.
 Elmentem tehát a Vallások és egyletek gyűlésére, egy kisebb kísérettel. Az időközben megírt Végzetkönyv, mely saját mélyreható elemzéseimet és fejtegetéseimet tartalmazta az összes beszéddel, amit eddig megtartottam, téma szerint rendezve, és ABC-sorrendben, szintén velem utazott. A Végzetkönyvet követőim egyik Mestere (általuk választott képviselője), Hogenboom reválé vitte magával és őrizte. A reválé saját ötletem volt. Azokat neveztem így, akik eleget tanultak önerőből a beszédeim alapján, hogy saját gondolataikat megosszák velem. Ezek közül a legtöbb hamar Mesterré lépett elő, és őket bíztam meg tudásom szétosztásával és tagok toborzásával. Ha a mozgalmamat vallásnak neveznénk (amitől tartózkodunk, hiszen az istentisztelet ostoba és barbár szokás, amikor a tézisek nagy része már megbukott), akkor a reválé nagyjából a pappal vagy a hittérítővel egyezne meg. Velem volt még néhány elszánt követőm, a testőröm, és teljesen érthetetlen okból egy görög-katolikus szerzetes is, akiről nem tudom, hogy mikor csapódott kis csoportomhoz. Az első napon felállítottuk a pavilonomat és előtte a bódémat, majd vártam, hogy mindenki megérkezzen. Amikor már kiderült, hogy pontosan milyen vallások, szekták, egyletek és csoportok képviseltetik magukat, elkezdték osztogatni a programfüzeteket arról, hogy ki melyik nap adja elő az ország, illetve a saját csoportjának előmozdításával kapcsolatos gondolatait. Több gyűlést és tanácsülést is előre elterveztek, ahol mindenki megoszthatja a csoportjának legfontosabb gondolatait, a hasonló irányzathoz tartozó csoportok követőivel. Természetesen bárki jelentkezhetett bármilyen csoportba, illetve mehetett el mások beszédeire is. Az volt a legjobb ebben az egészben, hogy megismertünk más kultúrákat és vallásokat, amikkel tovább erősítettem a saját nézeteim igazát. Mindig fontos volt számomra, hogy ne csak egy alapvető síkon intézzem el az alapvető erkölcsi kérdéseket. Fontos megismerni mások véleményét, hogy megtudjuk: már az elején is nekünk volt igazunk. A vallások terén igazam is volt, hiszen majdhogynem az összes csupán berögzült és ostoba tézisek ismételgetése volt. A legtöbb vallással más volt a problémám. Az egyoldalúság. Ez főleg a monoteista hitekre igaz, ahol nem a tisztelt istenség volt az emberekért, hanem fordítva. Egy normális vallásban persze nem fordulhat elő, hogy az isten, vagy istenek vannak az emberekért, mert akkor elvész az isteni jellemző, de ha kétoldalú a dolog, azaz az istenek segítenek az embernek, és nem csak kínozzák őket, az emberek pedig az isteneknek áldoznak, az még mindig barbarizmus, mert istenek nincsenek, de normális rendet teremet. A másik, ami főleg a monoteista hitekre jellemző, az a nagyon szent könyv, amit tisztelnek. Vegyük például a Bibliát. Önmagában nem tekinteném még vallásosként sem mértékadónak, mert két teljesen különböző istenképet passzíroztak a lapjaiba és az emberek fejébe, de ha el is fogadnám, itt megállnék. A kereszténység nem tette. Mint a mondás mutatja, minden szentnek maga felé hajlik a keze, akkor egy "gyarló" ember mit tegyen? Ugyanazt, mert követnie kell a szentek példáját. Ez alapvetően nem jó, de a Bibliát mindenféle szóbeli kiegészítésekkel is megtoldották, amik szájhagyomány útján népmegfélemlítési alapra helyezte a vallást. Ilyen a pokol, a Purgatórium, vagy az Ördög maga. Ezek inkább arra voltak jók, hogy az egyház maradjon fenn, és nem a vallás. Persze vallás nélkül nincs egyház, de amikor az egyházért használják fel a vallást, és nem fordítva, akkor baj van. Ezt a véleményemet kifejtettem egy Igjli nevű emberrel, aki a elmondott egy vicces anekdotát arról, amikor egy református lelkésszel és egy katolikus pappal utazott egy kocsiban. Megismerkedtem néhány egyéb vallási vezetővel, sokszor összeültem beszélgetni a skandináv hitvilág képviselőjével, egy godival és a reform zsidó közösség rabbijával is jó kapcsolatot alakítottam ki. Az elején mindenféle egylet és vallás beszédét meghallgattam, és kategorizáltam. Az én beszédeimet is sokan hallgatták, főleg abból a kategóriából, amibe beosztottak minket. Ez a csoport egyszerűen az "Álvallások" nevet kapta, és harminckét csoport volt benne. Ezek közül csak hat tartott beszédet, viszont az én beszédemen mindegyikük képviseltette magát, több kisebb vallás, illetve a "Politikai csoportok" kategóriából nyolc irányzat is. Az ötödik-hatodik napra már kitűnt, hogy melyik csoportok kapják a legszélesebb nyilvánosságot, és azt is, hogy kik könyvelhetik el a legnagyobb közönséget maguknak. Első helyen természetesen a katolikusok álltak, a következő néhány pozíciót pedig ugyancsak a világvallások helyi csoportjai foglalták el. Néhány nagyobb alapítvány, pár kiforrott politikai csoport, és az én egyletem is a dobogó első tizenöt fokán állt. Remek volt az egész. mindenféle jótékonysági estélyeket tartottak a pavilonokban, ilyen vagy éppenséggel olyan célokból aláírást gyűjtöttek, és próbálták meggyőzni a többi képviselőt. Jómagam is tartottam néhány estélyt, karöltve a kutyák védelmét szorgalmazó alapítvánnyal, és aláírást, illetve pénzt gyűjtöttünk új menhelyek és képzőiskolák nyitására. Ugyanitt internetes, telefonos és írásos szavazással elég szavazatot gyűjtöttünk ahhoz, hogy megpróbáljuk rendeletileg betiltani a kupírozást. A magát Liberális Nemességnek nevező csoporttal több közös sajtótájékoztatót és beszédet is tartottunk, és állampolgári törvényjavaslatot küldtünk a kormánynak a városfejlesztésről és a közbiztonság növeléséről. A kálvinisták öt városban akartak templomot nyitni, amit egy ezerhatszázas törvény még mindig tiltott. A nyilvánosság előtt kifejtettem, hogy bár Geplast nem éppen a vallásosságról híres, mindenkinek joga van a szabad vallásgyakorlathoz, és egy ilyen intézkedés retrográd rosszindulattal akadályozza az 1863 -as forradalomban kikiáltott szabadságot. Ezután az ortodox, neológ és reform zsidók is megkértek, hogy ezt fejtsem ki velük kapcsolatban is, amit megtettem. A Svájciak nevű oligarchákból álló polgári szervezet a bankosodás mellett emelt szót, én pedig támogattam őket a Liberálisokkal szemben, akik valami érthetetlen módnál fogva a vidékfejlesztésre akarták volna költeni a bankokra szánt pénzt. Remek pillanatok voltak, és életemben nem ettem olyan jó fokhagymás steaket, mint akkor. Libamájjal csinálták, remek steakburgonyával, és rokfortos sajtmártással. Ugyanúgy ott ettem egy fantasztikus sóletet, és végigkóstolgattam a geplasti borok legrégebbi és egyben legjobb darabjait. Azonban minden csoda három napig tartott, ez viszont hétig, de akkor nagyon is véget ért. A paranoiás vezetők az anarchisták egyre növekvő térnyerését és bővülő rajongótáborát, a vallások és csoportok folyamatos állampolgári törvényjavaslatait, és a gyűlő szavazatok számát veszélyesnek ítélte, és lecsapott. Engem úgy ért, mint derült égből gumibot, a képiességét annál inkább rontva, hogy nem képletesen, hanem gyakorlatban tapasztaltam eme élményt. Költői módon éppen vacsora közben. Valahogyan egy vegetáriánus sátorba kerültem, ahonnan nem lett volna szép kimenni, ezért csak a desszertekből tudtam falatozni. Éppen a tejszínhabbal jól megemelt szénhidráttartalmú gesztenyepürét akartam szemrevételezni, amikor a rendőrség, a kommandósok, és az összes összeszedhető erőszakszervezet lecsapott a mulatozókra. Valaki elkiáltotta magát, hogy "Te is fiam, Brutus!", a következő pillanatban valami koppant a fejemen, én pedig elegánsan beleestem arccal előre a gesztenyepürébe. Sötétség és tejszínhab vett körül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.