A Nap vörös korongja lassan elszakadt a látóhatár enyhe görbéjétől, ismét győzedelmeskedve örök ellenfele fölött, ki hol fölé kerekedett, hol aláhullott erejének. Örökös, és lélekemelő pillanat, amikor mintha lelassulna az idő. Meghatódottan néztem, és szaporán pislogtam. Persze, hogy szaporán, mert a nap belesütött a szemembe! Kell nekem pont az alapján beállítanom azt a selejtes iránytűt, amit a kézelőimért kaptam! Jobb iránytűt érdemeltem volna értük, főleg az egyikért, amelyiken mind a két gomb megvolt. Ennyit a napfelkeltéről.
 Úticélom lebegett előttem, a hely, ahol meg tudom valósítani a lehetetlent, ami eddig senkinek sem sikerült. Egy találmányon dolgoztam, amit egy csengőre felszerelve kopogáshangot adhatunk le egy gombnyomással. Éppen csak a megvalósításhoz szükséges elképzelés, szaktudás és eszközök hiányoztak, és ilyeneket sajnos nem is tudtam szerezni, pedig a ruhatáram nagy része már különböző farmokon és falvakban hevert. Szerencsére szerénységem nagy elmeéllel rendelkezett, ami - hiszem - még a frissen vasalt nadrággal is vetekedhetne, ha abba vasalnának élt. Errefelé ezt nem teszik, ami számomra érthetetlen, hiszen az éles nadrág mindenképpen főúri viselet. Persze egy zseni akármilyen viseletet elvisel, én is ilyen voltam, nyavalygás nélkül tűrtem a legrosszabb ruhákat is, mert a hatalmas lélekrész, a gondolatok aranykalickája, ami a koponyánkban található kárpótol mindenért. hangsúlyozom, hogy nem szoktam kérni, mindenért pontosan elszámolok az emberekkel, és soha, semmilyen esetben nem hajolok meg, ha azt kell elérnem, hogy tiszteljenek. Ezt elértem!
 Végül a látóhatár glóbuszosan domború sarlója mögött szép lassan felsejlett, mint egy sivatagi délibáb, úticélom, a nevével vetekedően festői Alvleesklier (holland), második leghatalmasabb városunk. Hatalmas betontömbök, és sok kertes ház apró kerttel, ahol a lakók olcsó és fölösleges, egyáltalán nem jövedelmező virágkertészetet nyitnak önszórakoztatásra. A város történelméről tudni kell, hogy a főutcáján még vér is folyt, amikor az angol és holland hódítok összecsapása során az egyik lakos hozzávágta az angol százados fejéhez az egyik helyi készítésű, és nagy sikernek örvendő cserépedényét, mire a százados, a silány cserép darabjainak tucatjaitól vérezve a földre aláélt. Ezután a húsz fős angol megszáll csapatot a harmincöt holland katona hatalmas és majdhogynem tizennégy másodperces csata után kiverte. Az angolok, a népüktől megszokott ostobaságtól és gyávaságtól jellemezve nem próbálták meg utcáról-utcára kiveretni magukat, hanem (egyébként meglehetősen bölcsen) megspórolván az ütéseket, melynek kis mennyisége a nyugodt öregkor egyik feltétele, hátat fordítottak, és elfutottak.  Alakosság megvetően pfújolt, és néhányan virághagymákat vagdostak az ostoba, és fölösleges nacionalista érzelmeket tápláló angol kutyák után. Így győzedelmeskedett Geplast őslakossága, karöltve a holland hódítókkal. A város történetének még egy sarkalatos pontja volt, mikor ezernyolcszáz közepén az angolok újra ostromzár alá vették, a fővárossal együtt. A hatezer lakos halált megvető bátorsággal tárgyalt az ostromzár feloldásáról a hódítókkal, majd sorozatosan megtagadták az élelmiszer átadását, így az ostromzár csúfos kudarccal megszűnt négy hét alatt, mert a britek nem tudták seregüket élelmezni. Állítólag egy bátor különítmény felrobbantotta a teát szállító vonatot, és ezért menekültek el. Nem tudom, hogy igaz-e, de valószínűnek hangzik, az angolok híres fogyatékosságait ismerve. Sokoldalúságom mellett megadatott nekem a különböző népek hiányosságainak, és előnyeinek tökéletes átlátása, akár egy másodperc alatt is. Vegyük például Geplast népét. A harcban kemény, bár szeret megalkudni, de amikor a hollandok által megszavaztatott új adót akarták bevezetni, kivonultak az utcákra, és megszállták konflisokkal és taxikkal a hidakat, teljesen megakasztva az ország működését. A híres '76-os taxisblokádról nem is beszélve! Akik látták, nem felejtik el ma sem, amint a hatalmas tömegű fekete taxi elállja az utakat, a dühös taxisofőrök pedig megverik a kétszeres túlerőben levő rendőröket. Emellett igen erőteljes, talán renyhe nép vagyunk mi, de ha olyan intelligens, és kimagaslóan okos emberek vezetnék az államot, mint az, akit szerénységem tilt megnevezni, akkor nem itt tartanánk, hanem bizonyára névrokonaimmal megegyező birodalmat vezetnék. Napóleon Európája mellé csatolva Szvjatoszláv fiának, Vlagyimirnak egész Oroszországa. Talán néhány területtel kevesebbet, de így sajnos csak et az államot tudtam a helyes irányba terelni. Pedig én lettem volna a világ megváltója, ha uralom névrokonaim összesített területét. Csoda egy világ lenne is az! Ennyit a glóbuszos sarlókról.
 Ekkor belovagoltam a városba. Igen, belovagoltam, bár nem a megszokott módon. A nép, mint mondtam, tisztelettel vegyes rémülettel nyitott nekem utat, és ezen sajnos nincs mit csodálni. Hihetetlenül elvadult, szakállas arc meredt az emberekre, szemeim vadállatiasan csilloghattak az éhségtől, és ruházatom... Igazi huszármentét viseltem, a hozzá illő karddal oldalamon, emellé keménykalapot. A nadrágom úrhoz méltó módon élére volt vasalva, és főúri kinézetét még az sem tudta csökkenteni, hogy úgy harminc centiméterrel hosszabb volt a kelleténél. Ez nem volt baj, mivel zoknim vagy harisnyám nem lévén ezzel bugyoláltam be a lábamat. Különben is, a sok pusztai homok bemegy a nyitott szandálba, ezért a nadrág hossza áldás volt számomra. Alattam egy nagyon régi, és kopogó paták zaját utánzó Aritmie (holland) robogó próbálta kiadni éppen a lelkét. A tömeg kettős sorfalából ezernyi szempár nézett végig az elvadult, éhező és szőrös idegenen. A rémisztő hatást talán csökkentette kicsit, hogy reggel borotváltam simára arcomat, és jámboran mogyorót eszegettem mentém zsebéből. Belovagoltam a városba, hasonlóan Jézushoz; én voltam Geplast messiása!

A bejegyzés trackback címe:

https://altudomanyokdoktora.blog.hu/api/trackback/id/tr215551729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása