Fullasztó meleg volt a szobában. A vastag, megnyugtató kőfalak szilárd kockáinak apró részecskéi olyan rezgéseket produkálhattak, mint a csiklandós ember, akin ezernyi hangya fut. Különben is, a melegben a kockák is rezegni látszottak. Soha nem értettem, hogy hogyan jelenthetik ki olyan végletesen a fizika megfoghatatlan tantárgyában, azt, amit mondanak. Miért lenne a meleg levegő áramlása a rezgés oka? Miért nem lehet, hogy mozognak maguk a kockák is? Ha a rendszer minden része mozog, akkor a rendszernek is annyira kéne csikorognia, majd összedőlnie, mint a szomszédos Magyarország gazdaságának, mikor Geplast piacra dobta az új T5 -ös komposztálót. Jó, valószínűleg tényleg a levegő rezeg, mert könnyebb a kőnél. Bár a meleg legalább annyira fejbe tudta ütni az embert, mint egy kő, de ez most mellékes. Az ízléstelenül régimódi pánrómai vagy milyen oszlopok félkörben álltak a tervrajzok, de sajnos az építészek kicsit elszámították, és lejtőre építették. Ezért festőien egy lépcső vezetett át a terem közepén, hogy ne kelljen több anyagot használni a kelleténél. Mert az aládúcoláshoz az eredeti mennyiség százharmincöt százaléka kellene a tervek szerint, itt ellenben a lépcsővel kijött száztizenhatból. És megfelelően sötét fényviszonyok között nem is néz ki rosszul. Bár az egyik oszlop kicsit közelebb van a közepéhez, mint a többi (alig fél méterrel). Az, hogy a lépcsőből kifolyólag az egyik oldalon túl alacsony a kupola és fal közötti perem, a másik oldalon pedig túl magasan, már nem fontos annyira. Aki mindenhol a hibát keresi, az vesse az építészekre az első követ, hacsak nem fél, hogy azok visszadobják. Ennek ellenére van igazsága annak is, aki tényleg ilyen álkritikus maszlagokat ad át a széles néptömegeknek.
 A meleg ellenére a római kupola és görög oszlopsor által határolt területen rengeteg ember ült kényelmes kék párnákon, és hallgatta a középen szónokló férfit ámulattal. Lehetett is mit csodálni! A férfi egy igazi római tógát viselt, az alatta szokásos vörös "másodtógával". A bal vállát nem fedte a szellős ruha, de egy ízléses lovagi vállvas ezt megoldotta. A tűzoltóságnál rendszeresített nehéz öv fogta össze a kissé bő ruhát derékon. Az öltözéket csupán egy monokli, és egy edzőcipő tette a maga módján hasznosabbá a különböző tevékenységek elvégzésére. A férfi maga rövidre vágta szürkülő haját, az arcát pedig felhős ború tette elérhetetlenné. Aki csak ránézett tudta, hogy zseni. Ez az ember fel alá sétált, és a népet oktatta az általános tudnivalókra. Tulajdonképpen a népnevelés mindig is fontos pontja volt a a céljaim listáján. Sőt, a hatodik helyet kapta. Ezt mondtam:
 - Tudjátok mindannyian, barátaim, hogy Isten halott! Halott, mert nem is élt. Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, akkor felmerül egy másik, nevezetesen az, hogy ha nem élt, akkor hogy halhatott meg. Ez egy bravúros kérdés, a lényeg azonban csak annyi, hogy isten nem volt. Tehát nem halt meg. Ha nem halt meg, miért tiszteltük, kérdezhetné az ember, és nagyon jó, hogy ezt teszi! Szóval a lényeg az, hogy akik tisztelték, azért tették, mert nem tudták, hogy halott. illetve nem is halott, mert nem létezik, szóval... - kicsit megakadtam, és kifújtam a levegőt - Meleg van itt. Szóval, képzeljetek el egy társadalmat, ahol sok ember él primitív körülményeket?
 - Mint a faluban? - kérdezett közbe egy férfi.
 - Mi? Neeeem, hogyhogy a faluban? - hökkentem meg.
 - Azt mondta, hogy primitív. Mint a faluban.
 - Nem, a falu nem primitív. Nem az a lényeg, hanem, hogy...
 - Van a faluban áram? - kérdezett közbe most egy másik is. kezdtem ideges lenni. Az egy dolog, hogy a nép némán és árgus szemekkel figyeli öt percig a mondanivalómat, de amikor már félbeszakít, baj van.
 - Persze, hogy van! - vágtam hát rá, hogy megszakítsam. Nem sikerült.
 - De folyó víz nincs! - a hangja diadalmas volt. Magamban a tenger fenekére küldtem az ostobát, hogy ott találjon folyó vizet, de mindenesetre nyájasan válaszoltam.
 - Van, ahol van, barátom. De most nem ez a lényeg. Egy primitív kultúra...
 - Szóval a falusiakat nem tartja annak? - szólt közbe támadóan az első ismét.
 - De, de nem ez a lényeg! - kiáltottam fel.
A tömeg elkezdett zúgni, és többen kérdezősködni kezdtek hátul, hogy mi történt. Hamarosan elterjedt, hogy egyetértettem abban, hogy a falusiak primitív körülmények között éltek. Dermedten álltam. Hogy megy ez? Ezt kellett elviselnie egy Jézusnak? Odaállt a tömeg elé, beszélt arról, hogy kik boldogok, erre valaki felveti, hogy a gazdagok is boldogok, pedig a túlvilág nem lesz övék, aztán azon vitatkoznak, ha a pénz nem boldogít, akkor miért örülnek a gazdagok? Hogy mit tesz egy Jézus, az mindegy is ebben a pillanatban, a lényeg az, hogy egy Réz Vlagyimir Napóleon tesz valamit, és ettől kultúrhérosz lesz. Nem is lenne rossz. Eközben a tömeg két pártra szakadva vitatkozott, én pedig felemelt kézzel vártam, hogy elcsendesedjenek. Mikor elfáradt a kezem, sztentori hangon elüvöltöttem magam. A közelebbiek kivonták magukat a vitából, és elkezdték figyelmüket felém fordítani, mire többen is érdeklődtek, hogy mit csinálnak. Végül csak elhallgattak, hiszen üvöltésem után már nem kell sok idő a harcolóknak, ez tudott.
 - Barátaim! - megköszörültem a torkomat, mert kicsit berekedtem a tíz percnyi ordítozástól - A primitív körülményeket nem a falvakkal és a vidékkel kapcsolatban értettem. Olyan hely, ahol nincs áram és víz előfordult a történelemben (néhányan morogtak, hogy hogy élhet úgy civilizált ember). Az ősemberek is vezetőt választottak, mert csoporttudatuk erősebb volt az egyének összességének összesített, összes tudásának összegével. És így született Isten. Vagy az istenek, általánosságban. Amikor kiderül, hogy a vezető ember, és nem tudja a sámán elmondani, hogy mitől ég a tűz, akkor jönnek a szellemek. Tehát Isten, aki meghalt, illetve nem halt meg, de ez nem azt jelenti, hogy él, mert csak megteremtették... Szóval ezek az emberek megteremtették maguknak a felsőbbrendű hatalmat, amit szolgálhattak. Az évszázadok során emésztették az egész katyvaszt, míg végül mindenki elhitte, aki nem, az rövid úton el lett nyomva halálosan. Ekkor jött valaki, aki az egészet egybe megitta, és ettől rózsaszínben látva a világot megteremtett egy gyilkos, bosszúálló, de alapvetően egy bíróhoz hasonló Istent. Így lehetséges, hogy meghatározó jelentőséget kapott egy olyan lény, aki nem is él, csak a képzeletetekben. Ha nem így lenne, akkor most valami rossz dolog történne velem, mint isten gyalázójával. De hiszek abban, hogy nem érhet baleset.
Arrébb léptem, de rögtön meg is bántam elhamarkodott cselekedetemet, mert a fránya lépcső alattomban közelebb osont hozzám, és most kicsúszott a lábam alól. A földön feküdtem, a tömeg szörnyülködésének közepette.
 - Látjátok, nem történt semmi. - mondtam a lehető legkényelmesebb arckifejezésem mellett - Nem Isten bosszulta meg hitetlenségemet, én felejtettem hinni egy kicsit abban, hogy nem ér baleset. A mai órának vége, holnap délben ismét találkozunk, most pedig felsegítene valaki? Köszönöm.
Odaléptem az íróasztalnak kinevezett ládához, és felvettem róla egy műanyagból készült élethű kőtáblát, egy szál kolbászt és a kulcsaimat. A "diákok" egy néptribunusnak is kijáró tisztelettel köszöntek el tőlem. Három napja, mióta megjöttem, egyre több ember gyűlt körém az "Előadók tribünjébe", ahogy a helyet hívták. Évek óta senki nem használta, de most két nap alatt több mint ötszáz embert fogadott be. általában ugyanazok jöttek el, és hallgatták szavamat. Római jogokkal élve a belépést ingyenessé tettem, az órát is, ellenben a kilépésért díjat kellett fizetni, hogy megélhessek. Ez egy nagyon jó ötlet, mert pszichológiával élve: az emberek ingyen utaznak, tanulnak, és boldogan fizetnek (hogy mehessenek). Így lettem néptribun.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.