Születtem egy meglehetősen kicsi, viszonylag beszédképtelen, jobb és rossz napokon sírós vagy éppen nevetős emberkeként, akiket összefoglalóan csecsemőnek hívnak. Ebben az állapotomban kisebb-nagyobb változásokkal megmaradtam egészen addig a korig, amikor már az embert nem számítják ebbe a kategóriába. Valószínűleg már ebben az időben is látszott, hogy zseninek születtem, hiszen csengő nevetésemet jóval többször hallották a környezetemben élők, mint a sírás keserű gurgulázását. Egyes emberek szerint a csecsemő minden titkot ismer, de lefoszlik róla az összes tudás, hogy öregebb korára egy szerényebb mennyiségűt maga köré csavarhasson. Mások úgy gondolják, hogy az emberekből halálukkor elszáll a lélek, megmerítkezik a felejtés patakjában, és aztán új testbe költözik. Én nem.
 Egészen korán rá kellett jönnöm, hogy a körülöttem élő emberek nem mint zseniként, hanem mint embertársukként gondolnak rám. Néhányan megkockáztatták, hogy elvtársukként (idegen szóval: comrade, camarade) tekintsenek rám, de én ridegen visszautasítottam ezt az alantas közeledést. Már ekkor is a megingathatatlan zsenigőg sugárzott belőlem, mely kemény, mint az acél, és nem ismer megalkuvást. Néhány erélyes nevelési gyakorlattal mégis megtaláltam a rám kényszerített életutat a tucatemberek között, természetesen önszántamból.
 Még ma is emlékszem egy iskolai kölyökre, ki durva tréfái célpontjaként engem szemelt ki. Közönségem számára is furcsa lehet, hogy hogyan lehet egy komoly arcú, fiatal, magas és kisportolt, aránylag alacsony, talán kissé pocakos és szemüveges ifjút ilyen vulgáris kifejezések özönével illetni (Főleg családnevem ["Réz"] és a szemüvegem miatt ötlött fel benne a triviális kifejezés). Én magam sem tudom, de a megfelelő hidegséggel kezeltem a helyzetet. Egy zseni mindig legyen hűvös és felkészült. Szakmai és politikai körökben még ma is "Hűvös Rezes" néven ismernek. Máshol a nevemmel ellentétben állítják, hogy minden szavam aranyat ér. Mottóm különben is a fent említett diák helyzetére vonatkozik: "Nem eszik olyan forrón a levest, ahogy főzik." Ebből is látszik, hogy szavaim aranyat érnek, hiszem, hogy kedves közönségem számára az említett szemelvény is tanúsítja ezt.
 Iskolai tanulmányaimat rögtön két részre lehet határolni, amiket külön szeretnék elmesélni:
1.) A szenvedő részek: Általánosságban azon tantárgyakra értem, amelyben a tanár szadista és gyerekkorában elnyomott énjét a nemtudás páncéljában, és szívét ezzel elzárva, a gyerekeken éli ki, kik a tanulás útjára akartak lépni az adott tárgyakból. Gondoljunk bele, hogy ha a szőrös szívű tanár így viselkedett tantárgya feltétlen tisztelőivel, akkor hogyan lép fel a hűvös indolenciával felvértezett nebulók ellen. Az életösztön szikráját hatalmas lánggá csiholta a rengeteg tanár, kik nem teljesen megfelelő tudásukkal a saját érdekeimnek maximálisan szembemenő követeléseikkel és tanítási módszereikkel próbáltak erőszakkal benyomni a fogyasztói társadalom ellentétes pólusának soraiba. Mert nem fogyasztottunk, csak nyeltünk. Megalkuvást nem tűrve, fejemet lehajtva tanultam, hogy megfeleljek nekik, a sok elnyomásba és meg nem értésbe beletörődve.
2.) A holland nyelv: Kedvenc tantárgyam, melyet soha nem volt alkalmam tanulni, iskolám hiányos felkészültsége miatt; s mert egyetlen holland nyelvű egyén sem tartózkodott tanáraim között. Milyen iskola az ilyen? Elvégre Európa legeldugottabb, önálló kormányzással rendelkező, holland fennhatóságú államáról, beszélünk, mely egyben szülőföldem, és karrierem otthona. Természetesen Geplast az állam. Zseniségem csúcsáról szomorúan kacagva nézek vissza ilyen jellegű hiányosságaimra, amelyek nem saját hibáimból erednek.
 Végül mégis leráztam magamról az igát, és végeztem tanulmányaimmal. Hogy ezt nem önállóan, saját akaratomból, hanem a tudatlan néppel egyidőben tettem, csak az az oka, hogy én is pont így akartam. Ekkor már vonzottak a csillagok, és tudtam, hogy öreg csillagászként kell töltenem napjaimat, megtisztelően alacsony fizetéssel és tiszteletre méltó szakállal. Így lettem egy pályaudvaron helyettes intéző.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.