Amikor az ország leszakadt a fél birodalom helyén létrejövő nagy királyság területéről, az előkelők nyugtalankodni kezdtek. Igaz, hogy nem vettek különösebben részt a politikában soha, de mégis... Egy birodalom nélküli kis terület nem a legbiztonságosabb az emberek számára, főleg, ha a nagy területhez tartozó privilégiumokat is elveszítik. Ezért aztán az újonnan megváltoztatott Első Kereskedő, I. (Nagy) Braturus (531/532-566) előbb lépett, mint a környezete. Mivel ők a kiváltságaikat elveszítették, a fair play nevében nem is adtak semmi privilégiumot. Újabb vámvonalat húztak, és kiadták az úgynevezett Számadáskönyvet, melyben minden terméknek le volt írva az árfolyama. És nem csak a termékeké, mert a kiegészítésben, amit elneveztek Listáknak (534) már az anyagokat is. A termékek és áruk típusai szerint meg volt határozva, hogy legfeljebb mekkora százalékok között mozoghat a kivitel és behozatal vámja. Az átkelőhelyek egyfajta minőségbiztosítási helyekként szerepeltek, mert a túl silány termékért magasabb vámot kértek. Az is igaz, hogy Braturus a hazai terméknél kiemelkedően jobb külföldi termékeket is megpróbálta vámolni.
 Ebben az időben tűnik fel a legelső geplasti történetíró, Morgophianus. A hat jókora tekercsbe rendezett művét ma is minden hazaibb érzületű család polcán meg lehet találni, ahogy minden könyvtárban és könyvesboltban kötelező tartani. Morgophianus emellett a városok fontosságát ecsetelte, és tanulmányokat írt. Az egyik ilyen tanulmány volt, ami Braturius segítőjének, Gossus munkásságának alapján csinált, a piacról. Elmagyarázza, hogy miért úgy működnek a dolgok, ahogy, és emellett dicséri a kitalálót és bevezetőt. Több kisebb munkája is fellelhető (540 és 561 között összesen két tekercset, és tíz kisebb iratot hozott létre, amellett tovább írta az állam akkori történetét.) Munkáiban nem nevez meg senkit név szerint, csak az uralkodókat. Magát egyszerűen Írnoknak titulálja, az országot Országnak nevezi.
 Braturus nevét sokan félreértik. A nagy jelzőt azért kapta, mert hatalmas volt, termete tekintetében. Ehhez képest nem fűlött a foga a harcokhoz, inkább békés úton intézett el mindent. Halála után Geplast veszélyes helyzetbe került: az Első Kereskedő legidősebb fia nem volt túlzottan alkalmas a kormányzásra, és ezzel nem is lett volna baj, ha ezt a két fiatalabb testvére nem gondolta volna hasonlóképpen. Az országot megosztották a harcok (566-569), míg végül a középső testvér került ki győztesen, és II. Ovidius (569-573) néven Első Kereskedővé lépett. Az országban nem sokat tudott tevékenykedni, mert újabb vándorlók jelentek meg a határokon, akikkel jó taktikai érzékkel levert. A támadók hullámai a Vörös-domb lábánál megütköztek, de kikaptak, és eltakarodtak az ország területéről. Ezt az időszakot hívták Vörös Télnek (570; Nem összetévesztendő az 1959-65 -ös hasonnevű időszakkal), mert rengeteg vér folyt a lakosságtól és a támadóktól egyaránt. II. Ovidius még egy dolgot bevezetett rövid uralkodása alatt. Az I. Carcassa általi Törvénytábla teljes egészében megszűnt, mert a Számadáskönyv, kiegészítve a Listákkal (a Listákhoz maga II. Ovidius is hozzátett két kiegészítő listát) jóval reálisabb volt. Halála után fiatalabb öccse foglalta el a trónt, III. Carcassa (573-575) néven (Micul - használja igazi nevét Morgophianus). Nem tudott többet tenni, mint lecsapolni két mocsarat, és újjáépíteni a behatolók nyomán lerombolt településeket. Utakat akart építeni kis országán keresztül-kasul, de egy napon Morgophianus szavaival élve "Fügét és bort étkezett süteménnyel, majd szilajul megülte lovát, vadászni [indult]. [A vadászat] Közben egy ormótlan gaz [valószínűleg vadkan] felsebezte. Nem a sebbe halt bele, de a gyomra égette belülről át [a túlvilágra]." Ekkor I. Braturus legidősebb, gyenge fia került a trónra, I. Leis (575-601) néven. Bátyja börtöneiből került a trónra, és a leggyengébb fiúként is huszonhat évig uralkodott a trónon. Mindent, amit a bátyjai elterveztek, de nem hajtottak végre megtett: Utakat épített, színházakat és galériákat, pártolta a művészeteket, és visszahozta a nyilvános toalettekre kivetett adót. Békésen, csendben halt meg. Ötvenegy éves volt, két évvel idősebb a második fiúnál, hárommal a harmadiknál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.