Az emberek - és ezalatt tisztelt olvasóimat értem - ijedten néznek maguk elé, hogy hiába figyelmes olvasásuk, az egzaminációjuk kerékbe tört irományom sorai között, hiszen nem figyeltek fel az említett barátomra. Nem hibáztatom olvasóimat, hiszen annyi dolog közül tényleg nehéz felfigyelni egy olyan barátra, akiről még egyáltalán nem írtam. Barátomat még az állomáson ismertem meg. Intézőként éppen főnököm ebédjét vittem az iroda felé, mikor az egyik utas figyelmetlenül nekem jött, sietés közben. Addigra rossz kedvem volt, mert egy nagyon energikus, és erőteljes utas csomagjával valami hiba történt, ezért nekem intézkednem kellett - természetesen csak azután, hogy kivittem az "parancsnokom" ebédjét. Kecsesen, nagy ívben repültem két métert, utánam a tányér egy fél libával, rizibizivel, és egy félliteres sör. Az energikusan lépkedő, viszonylag erős úr felsegített, és sűrű bocsánatkérések között elkezdett leporolni, majd ismét felsegített, mikor ettől a művelettől újra a földön kötöttem ki.
 - Barátom, szerencséje volt! - jelentette ki barátságosnak mondható hangon.
 - Azt mondja? - kérdeztem sörtől és zsírtól csöpögve. Elég szomorú látványt nyújthattam, mert felnevetett.
 - Egyszer egy embernek nekimentem, és belehalt! - bizalmas, halk hangon beszélt, így legfeljebb a legközelebbi hat méteres körben hallhatták őt tisztán az emberek.
 - Igen? - már rémült voltam. Lehet, hogy belső vérzés?!
 - Átesett a Nagy Fal mellvédjén! - nevetett hangosan.
 - Mert a turizmus nyomorba dönt... - motyogtam. Ismét felkacagott, és elégedetten hátba vágott. Segített felállni, majd érdeklődni kezdett arról, hogy mit dolgozom. Erre válaszoltam azt, hogy a helyettes intéző vagyok. Megértő embernek tűnt, így elmondtam, hogy egy brutális állat elhagyott csomagjai ügyében kell majd tárgyalnom az illetővel, de félek, hogy meg fognak nyúzni!
 - Kicsi erre az esélye! - válaszolta bizakodva.
 - Úgy gondolja?
 - Persze! Tudja miért? - fejrázásomra rögtön folytatta - Roppant egyszerű: a brutális állat én vagyok!

 Engesztelésképpen meghívott engem a pályaudvar apró éttermébe. Az ízetlen sütemény és a vizezett  kávé eme alvilágában, ahol az istennő egy vén boszorkány, ki még a főváros legelegánsabb éttermének tarifáját is meghaladja áraival (habár az étel, amit felszolgált, nem lehetett elég olcsó), megismerkedtem kedves megverőmmel. Ő kezdte az ismerkedést.
 - Mi a teljes munkája?
 - Helyettes intéző, és munkanélküli zseni.
 - Hm... Ez érdekes. És mit tudna mondani magáról bővebben? - kicsit mintha elbizonytalanodott volna, felismerve, hogy egy nálánál sokkal okosabb emberrel áll szemben.
 - Nevem Réz Vlagyimir Napóleon, születtem, tanultam és munkára adtam a fejem, így hát itt vagyok!
 - Örvendek! - szorította meg boldogan a kezemet, majd sűrű bocsánatkérések között hideg borogatást kért újabb szenvedő testrészemre - Végre tudom a nevét. Nos, Vlagyimir, itt az ideje, hogy bemutatkozzam! Gróf Hessenheffer Faludy-Petzy W. György Frigyes-Ignác vagyok, félig-meddig magyar, félig osztrák, és érthetetlen módon a bajor Kaninche-Insel (német) kastély és birtok örököse. Tudta, hogy ott még mindig van pallosjog?
 - Nem, erről a tényről nem volt tudomásom. - válaszoltam - Elvihetné oda az állomásfőnökömet parasztnak.
Rossz pillanatot választottam eme félig vicces, félig komoly kijelentés kimondására, mert barátom éppen ivott a kávéból. A két korty közben jutott el tudatába szavaimnak értelme, és amilyen gyorsan eljutott oda a mondat, olyan sebesen jutott ki szájából a kávé. Néhány heves bocsánatkérés, megszakítva egy kevés harsogó nevetéssel hozzájuttatott egy rongyhoz, amivel letörölhettem magamat. Felejthetetlen nap volt számomra.
 Ez az ember most elindult útján, hogy megtegye a legnagyobb lépést a romlás felé. És én hajadonfőtt, de egy kényelmes homokfutóban siettem, hogy megakadályozzam benne.

A bejegyzés trackback címe:

https://altudomanyokdoktora.blog.hu/api/trackback/id/tr435566770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása